„„Ó fényes Nap, ó szép Csillag” – énekeljük. És talán ráébredünk arra is, hogy a gyertyák, a csillogó fényfüzérek, bármily barátságosak, csak szerény, pislákoló visszfényei annak a világosságnak, amit a remény képes gyújtani a legelkeserítőbb sötétségben. Így gondolhatták, így érezhették azok is, akik útjára indították az Egymillió csillag a szegényekért elnevezésű mozgalmat. Mintha csak azt mondták volna: az ember olyan földi test, akinek saját fénye van. S valóban: a szolidaritás, az egymásra való odafigyelés, a gondoskodás maga a sötétséget oszlatni képes, felmelegítő emberség. A Katolikus Karitász pedig itt, Monorierdőn és az ország számtalan közösségében éppen ilyen „fényforrás”. Munkájuk igazi szolgáló szeretet, amiről Pilinszky János azt írja: „ellenállhatatlanul fedezi fel a maga valódi területét, s nem kell messzire mennie, hogy megtalálja az irgalom föltáratlan, »fehér foltjait«”. ” – fogalmazott beszédében Hercezgh Anita a Katolikus Karitász Egymillió csillag a szegényekért elnevezésű jótékonysági akció megnyitó estéjén.
Monorierdő
Fotó:Lambert Attila/Magyar Kurír