1957-ben Budapesten, a Kertészeti Kutató Intézetben, majd 1964-től nyugdíjba meneteléig a Budapesti Műszaki Egyetem Mezőgazdasági Kémiai Technológiai Kutatócsoportjánál dolgozott. A Mádl házaspárnak egy fia és három unokája született.
Mádl Ferenc köztársasági elnöksége idején (2000–2005) nemcsak a hivatalos programokban állt férje oldalán, de azt is természetes feladatának tekintette, hogy külön is felkeresse és adományokkal segítse a határon túli magyar kisebbségek közösségeit, és rendszeresen vitt segítséget a károsultaknak természeti katasztrófák sújtotta vidékekre.
Országjáró körutak sorát szervezte meg a diplomáciai testület hölgytagjai részére, hogy ismerjék meg hazánk természeti, ipartörténeti és kulturális kincseit.
Különösen szívén viselte a magyar kulturális örökség részét képező halasi csipke népszerűsítését, amit többször választott diplomáciai ajándékként magas szintű állami látogatásokkor.
2005 decemberében elsőként kapta meg a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület akkor alapított „Polgári Magyarországért” díját. Az ezzel járó 1 millió forint lehetővé tette az „Istenadta Tehetség Alapítvány” létrehozását, amely kistelepülések hátrányos helyzetű tehetséges gyermekeinek középiskolai tanulmányait segíti, kollégiumi elhelyezésükkel együtt, egyházi intézményekben. A rendszeres támogatottak száma folyamatosan nő.
Dalma asszony az elnök oldalán épp úgy példát adott az ország számára bölcsességből, kedvességből és türelemből, mint 2011. május 29-én elhunyt férje. Sokat tett Mádl Ferenc szellemi örökségének méltó megőrzéséért, nemzeti hagyományaink, kulturális értékeink ápolásáért, és a leginkább rászorulók helyzetének enyhítéséért.
Jószolgálati nagykövetként segítette a Katolikus Karitász tevékenységét.