– Támogatókat talált a covid-árvákat segítő Regőczi István Alapítvány. A telefonvonalban Herczegh Anita, a köztársasági elnök felesége. Jó reggelt kívánok!
– Jó reggelt kívánok én is mindenkinek!
– A közösségi médiában nagyon sokan megosztották néhány héttel ezelőtt azt a hírt, hogy egy 17 éves sportoló fiú és a húga előbb az édesanyjukat, majd pedig az édesapjukat veszítették el. Ismeretlenül is megviselt sokakat a történet, bevallom, engem is nagyon megérintett. Ez a két gyerek viszont csak kettő a sok százból. Mi indította önt és a köztársasági elnököt arra, hogy a megtakarításukból alapítványt hozzanak létre?
– Mi is, mint mindenki, nagyon sok ehhez hasonló hírt hallottunk. Van olyan, hogy 6-7 gyerekes családban maradt az egyik szülő társ nélkül és a gyerekek félárván. Barátoktól, rokonoktól is hallottunk ilyen megrázó történeteket, egyre többet sajnos. Ez indított minket arra, hogy utánanézzünk: pontosan mennyi gyermek érintett. Amikor láttuk, hogy több mint 600 gyermek és több mint 400 család érintett, akkor fogalmazódott meg bennünk, hogy külön szervezetet kell létrehozni, mert nem lehet betagozni egy ilyen nagyságrendű, ilyen sok gyermeket érintő problémát egy már meglévő szervezet, jótékonysági szervezet vagy intézmény alá. Ezek a gyermekek külön figyelmet érdemelnek. Hiszen körülbelül száz éve nem volt ilyen méretű járvány sem a világon, sem Magyarországon. És ezeknek a gyermekeknek a segítség nemcsak egy-két hónapig kell, nemcsak gyorssegélyre van szükségük, hanem évekig, évtizedekig kell majd támogatást nyújtani, ami megpróbálja valamelyest pótolni az elveszett szülőt.
– Támogatókat is talált az alapítvány. Kik csatlakoztak eddig?
– Szerencsére ezt nagyon nehéz lenne felsorolni. Már az első 24 órában sokan jelentkeztek, e-mailen, telefonon, barátok, ismerősök, idegenek, Magyarország határain innen, és a határon túlról. Még a brüsszeli magyarok katolikus közössége is jelezte, hogy támogatást fog nyújtani. A kulturális élet vezetői, meghatározó szereplői, zenészek. Megyei közgyűlések jelentkeztek. Nem tudnék most mindenkit felsorolni. Készül majd egy összesítés, illetve folyamatosan regisztráljuk a jelentkezőket. Szerencsére nagyon sokan megmozdultak az országban, és ezt nagyon jó érzés tapasztalni.
– Miben tud segítséget nyújtani az alapítvány? Elsősorban anyagilag, és persze lelkileg is, hiszen ha az érintettek azt érzik, hogy nincsenek egyedül, az máris pszichés támogatást jelent.
– Terveink szerint személyre szóló segítséget nyújtunk. Meggyőződésünk szerint nem az az igazi segítség, ha minden gyermeknek ugyanannyi összeget osztunk. Szeretnénk felmérni a családok helyzetét. Nagy különbségek vannak. Vannak gyermekek, akik mindkét szülőjüket elvesztették és nagyszülőknél élnek, vannak sok gyermekkel egyedül maradt szülők. Tehát felmérjük az igényeket, a szükségleteket. Ebben segítségre számítunk az önkormányzatoktól, várjuk, hogy az iskolaigazgatók megkeresnek bennünket, és jelzik, hogy milyen jellegű segítségre lenne szükség. A legfontosabb az, hogy pontosan olyan segítséget nyújtsunk, amilyenre a leginkább szükség van. Például személygépkocsi-vásárláshoz történő hozzájárulás, vagy pszichológiai segítség, vagy jogi segítség, esetleg több is együtt. A folyamat már elkezdődött, az alapítvány iratait benyújtottuk a bírósághoz, az alapító összeget ügyvédi letétbe helyeztük. Még adományokat nem tudunk gyűjteni, de az információkat gyűjtjük, és regisztrálunk minden jelentkezőt.
– Miért Regőczi István nevét viseli az alapítvány?
– Sokat gondolkoztunk, hogy mi lenne a legmegfelelőbb név az alapítvány számára. Végül azért döntöttünk Regőczi István mellett, mert ő egész életében árvákat segített. Akárhogy üldözte a rendszer, mert őt folyamatosan üldözte a kommunista rendszer, újra és újra elkezdte, és begyűjtötte a körülötte lévő árvákat, folyamatosan segítette, támogatta, istápolta őket. Úgy érzem, hogy ő méltó arra, hogy az alapítvány fölvegye a nevét, és remélem, az alapítvány is méltó lesz arra, hogy Regőczi István emlékét megörökítse, továbbadja.
– A koronavírus-járvány új értelmet adott a segítségnyújtásnak, a szolidaritásnak, legyen szó például arról, hogy a szomszédnak bevásárol az ember, de végül is erről szól a maszkviselés is, hiszen a többieket is védjük, vagy az oltás is, hiszen ha kialakul a nyájimmunitás, akkor valamennyien védetté válunk. Talán tanultunk ebből a járványból? Lehetőséget kaptunk arra, hogy mindannyian tegyünk valamit egymásért?
– Én nagyon remélem. Nagyon sok jelet látok erre, mert tényleg, nemcsak magunkat, hanem egymást is védjük. És ha odafigyelünk a járvány visszaszorítására, abból az egész ország profitál, hiszen hamarabb tudunk nyitni, hamarabb tudjuk visszakapni a korábbi életünket, legalábbis minél nagyobb mértékben. Úgyhogy ez közös érdek, nem tudunk csak magunkra gondolni, hiszen a járvány globális probléma, nem kapcsolódik országokhoz vagy akár csak csoportokhoz, személyekhez.Együtt kell működnünk.
– Ráadásul mi magyarok ebben talán jók is vagyunk, ha baj van, akkor összekapaszkodunk.
– Én nagyon jó tapasztalatokat szereztem a magyarok viselkedéséről. Sokszor találkozom munkám során alapítványokkal, jótékonysági, karitatív szervezetekkel, akár országosan ismeretlen szervezetekkel, amelyek csak egy-egy városban, községben működnek. Sokféle segítségnyújtásra van igény, és sokan gondolják úgy, hogy nekik segíteniük kell. Nekem ezt nagyon nagy öröm volt megtapasztalni. Nem igaz az, hogy mi, magyarok önzők vagyunk, hogy csak magunkra gondolunk. Nagyon-nagyon sok pozitív példát és történetet láttam.
– Böjte Csabát idézve: jónak lenni jó! Köszönöm szépen! Herczegh Anitát, a köztársasági elnök feleségét hallották.
(Szerkesztett változat.)