„Az embernek nem adatik meg, hogy tudja, élete milyen hatással lesz a világra. Az viszont megadatik, hogy a szívére hallgasson, tetteivel pedig jó magokat vessen el” – vallja Kornfield, amerikai író.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Közel 20 esztendeje már, hogy az Otthon Segítünk Alapítvány hiányt pótló, missziós munkájával, el nem fogyó szeretettel, kitartással szolgálja embertársainkat, a rászoruló családokat.

Az elmúlt években Önök ott voltak, amikor a tennivalók megsokszorozódtak egy-egy családban. Támaszává váltak a magukra maradt édesanyáknak, édesapáknak. A legkülönbözőbb emberekkel és élethelyzetekkel találkoztak.

De fizetségük mindig ugyanaz volt. Egy mosoly, egy hálás tekintet. Kicsinyek és nagyok kitörő vidámsága vagy csöndes derűje.

Kedves Barátaim!

Aki jót tesz, olyan, mint a napsugár, ami a sötét földből elővarázsolja a színes virágot. Hasonlóan Önökhöz. Hiszen a csodatevők hatalmával ér föl a legkisebb tett is, amit cselekvő szeretetükkel tesznek. Mert mi más lenne, ha nem csoda, egy könnycsepp helyére mosolyt varázsolni; a szorongás, nélkülözés helyébe a megnyugvás biztonságát adó, segítő kezet nyújtani.

Élete folyamán minden ember legalább egyszer megtapasztalja, mennyire rászorulunk embertársaink szeretetére. És csodálatos dolog, hogy mi magunk is – kérés nélkül – szívbéli szolgálatot tehetünk másoknak.

Lassan két évtizede, hogy Önök – egyre bővülő közösségükben – bensőséges kapcsolatokat építenek. Összefogásukkal, tevékeny szeretetükkel, mindenkor az emberi „jó”-t szolgálják. Köszönet érte.

Köszönet a rászoruló családokat segítő önzetlen lelkületükért. Köszönet a hazai és a határainkon túli önkéntesek, koordinátorok, vezetők hitéért, cselekedeteiért. Kívánom, hogy közösségük létszámban, tetterőben tovább gyarapodjék. Hogy fáradságos, de örömszerző munkájukat töretlenül folytathassák!

Vezérelje Önöket a jövőben is az a gondolat, amit Prohászka Ottokár püspök így fogalmazott meg: „Aki szomjas, annak víz kell, nem szóbeszéd.”