Eminenciás Bíboros Úr! Tisztelt Főigazgató Úr!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

„A múzsák adták a harmóniát, (…) amelynek hullámzásai hasonlók a lélek hullámzásaihoz. (…) azért kaptuk, hogy (…) segítsen rendezni lelkünk kósza hullámzásait. Mint ahogy azért adták nekünk a ritmust, hogy az megújítsa a mértéket” – mondta Platon.

Az Ars Sacra Fesztivál ezt a lelki megújulást szolgálja megmutatva – ha csak töredékesen is – a tökéletest. A mértéket.

Rendezvényei – hangversenyek, templomi, irodalmi előadások, kiállítások, filmek segítségével – kiszakítanak minket a zajos, mindent elfedő, manipulált hétköznapokból.

A művészet erejével spirituális élményt kínálnak hívőknek és Isten-keresőknek a lelki elmélyüléshez. Arra késztetnek minket, hogy választ keressünk és találjunk keresztény életünk kérdéseire, hogy keressük az isteni szeretet megtapasztalásának útját. A művészet eszközeivel utat nyit a hit felé, segít a léleknek Isten felé megnyílni.

Egy szerzetes egyszer azt mondta, mi, karthauziak „azért hallgatunk, mert a szavak, melyekből élni akar a mi lelkünk, nem fejezhetők ki földi szavakkal.”

A szakrális művészet éppen ezt a „kifejezhetetlen”-t próbálja alkotásaiba beleszőni a kép, az irodalom, a zene nyelvén.

Az Ars Sacra Fesztivál ezt a szakralitást erősíti meg. Jó hír ez sokunk számára. Hiszen az idei rendhagyó, járvány sújtotta évben a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus elhalasztása ellenére, a korlátozó intézkedések közepette is alapvető emberi igény közelebb kerülni Istenhez.

Eljutni az Egyetlenhez. A forráshoz, amelyből minden ered.

Erre hív minket az Ars Sacra Fesztivál.

Köszönet érte a szervezőknek és a közreműködőknek!