Herczegh Anita beszéde a XV. Ars Sacra Fesztivál ünnepélyes megnyitóján a Magyar Nemzeti Múzeumban

2021. szeptember 03.

Eminenciás Bíboros Úr! Tisztelt Főigazgató Úr!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

„A mélyben mindig is tudta az emberiség, hogy tér és idő mechanikus határait képes elmosni a minőség, a jóság, a szépség és igazság ereje” – vallotta Pilinszky János. A száz esztendeje született költő jól ismerte a titkot, ami az Ars Sacra Fesztivált is élteti. A szakrális művészet titokzatos erejét, amely átlépve a tér és az idő korlátait az ég felé, az Isten elé emel.

„A szív a földről áthelyezi szállását az imádság magaslatára, a földön hagyva megoldhatatlan problémáit, hogy egyedül a magaslat csendjére hallgasson” – írja Pilinszky.

Az Ars Sacra rendezvényei immár tizenötödik esztendeje erre nyújtanak lehetőséget. Kulturális élmények sokaságát kínálják templomok falain kívül és belül. Múzeumokban, galériákban és közösségi házakban, határon innen és túl. A jóság, a szépség és az igazság Istentől eredő értékeit tárják a látogatók elé a zene, az irodalom, a képzőművészet változatos kifejező eszközeivel.

Kulturális missziót végeznek, és ennél sokkal többre is vállalkoztak. Közönségüket isten- és emberszeretetre, a teremtett világ tiszteletére indítják. Arra, hogy ki-ki keresse, és minél inkább ismerje fel környezetében Isten arcvonásait.

A fesztivál egyedülálló, ünnepi körülmények között, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal egy időben hív és vár minden érdeklődőt, aki a szív töltekezésére, a lélek kisimulására vágyik.

„Aki megtalálja a tiszta forrást, nem fog pocsolyából inni”.

Böjte Csaba testvér szavaival mondok köszönetet a szervezőknek, a fellépő művészeknek, képzőművészeknek. Mindenkinek, aki munkájával hozzájárult, hogy mi, hívő keresztények, de a nem hívő érdeklődő emberek is különleges lelki, szellemi utazáson vehetünk részt az Ars Sacra rendezvényein.

Szeretettel köszöntöm Önöket.