„Szegényt ha látsz, ne fordulj el tőle, Szegd meg kenyered és adj belőle.
Ha könnyet látsz, törüld le menten, Ne légy fukar a várt könyörületben.”

Kedves Adományozók és Megajándékozottak!
Tisztelt Magyarok Kenyere Alapítvány! Tisztelt MAGOSZ!

Sárosi Árpád kassai költő verssorai adakozásra hívó szavak, az adni jó örömét és az irgalmasság erejét hirdetik. Akik meghallják, képesek lerövidíteni a távolságot a rászoruló és bővelkedő emberek között határokon innen és túl. Egy mélyen élő tudást hoznak felszínre. A tudást, hogy egymásnak testvérei vagyunk.

Így cselekednek mindazok, akik immáron egy évtizede részt vállalnak a Magyarok kenyere – 15 millió búzaszem program megvalósításában. A kezdeményezéshez csatlakozó gazdák és szervezők sok-sok tonnányi liszt- és kenyéradománnyal járulnak hozzá a nehéz sorsú gyermekekről gondoskodó intézmények ellátásához. A Kárpát-medence különböző vidékein élő felajánlók közös célja az árvaságra jutott, vagy mélyszegénységbe született gyermekek éhségének csillapítása. Ezért fáradoznak egy évtizede.

Köszönöm, hogy a világjárvány megpróbáltatásai között is kitartottak, kitartanak, hogy összefogásukkal képesek voltak még többet adni egy olyan időszakban, amikor a kilátástalanság egyre több helyre bekopogtatott, amikor a határokon való átkelés is különösen sok nehézségbe ütközik. A magyar gazdák ezrei megmutatták, hogy az összetartozás kovásza mindennél erősebb.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A gyermekotthonokat alapító Regőczi István atya egy különleges börtönélményéről emlékezik meg Az Isten vándora című könyvében. Amikor a kommunista diktatúrában már négy éve tartották fogva, a szentestét úgy próbálták megünnepelni a börtönben 1952 telén, hogy egy fogolytársuk által kenyérből megformált kis Jézus szobrot körülvéve karácsonyi dalokat énekeltek a cellában. Váratlanul egy új, megkínzott és kiéhezett rabot hoztak közéjük. Frissen érkezett társuk a neve helyet is csak annyit tudott mondani, három napja nem evett. A börtönlakók, akiknek semmijük nem volt és maguk is nélkülöztek, azt hitték, nem tudnak segíteni rajta. Regőczi atya ekkor váratlanul neki ajándékozta a kenyérből készült kis Jézus-szobrot. „A fiú tétován vette a kezébe, beletört, aztán mohón elkezdte rágni. Egészséges fogai az utolsó morzsáig felőrölték.” Szomorú hangulat lett úrrá a foglyokon, hogy megtört a börtönkarácsony különös meghittsége. Ám lassanként megértették: a szemük láttára tárult fel a szeretet ünnepének misztériuma, hogy a Megváltó azért jött közénk, hogy Önmagát adhassa az embereknek. „Ez az isteni szeretet végtelensége” – írta Regőczi atya.

Tisztelt Ünneplő Egybegyűltek!

A Magyarok Kenyere Program szervezői kenyeret, lisztet adnak azoknak, akiknek arra igazán szükségük van. A Böjte Csaba testvér intézményeiben lakóknak, a gyermekotthonokban élőknek, rászorulók sokaságának. Tetteikkel többet adnak annál is, mint az elmúlt évek során összegyűjtött 1100 tonna búzaadomány. Irgalmat, testvériséget. Ezzel fejezik ki, mennyire szeretik embertársaikat.

Minden megajándékozott nevében hálásan köszönöm fáradozásukat. Isten éltesse továbbra is mozgalmukat és mindazokat, akik ahhoz csatlakoznak!