Készülve a mai találkozóra, olyan idézetet kerestem, ami a leginkább illik mai tanácskozásukhoz. Ezúttal Márai Sándor volt segítségemre, aki Füveskönyvében a következőket írta:

„A középkorban élt a balhit, hogy az orvosok hozzák a betegségeket egyes vidékekre, mint mesterségük anyagát. Montesquieu évszázadok múltán szembefordult e tévhittel. Nem az orvosok hozzák a betegséget, hanem a betegségek hozzák az orvosokat.”

Tisztelt Konferencia! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Sok szeretettel köszöntöm Önöket az immár 25 éve hagyománnyá vált Országos Védőoltási Továbbképzőn.

Azért fogadtam el szíves invitálásukat, és azért jöttem el szakmai továbbképzésükre, hogy kiálljak a védőoltások fontossága mellett, egyben kifejezzem tiszteletemet munkájuk iránt.

Mert, ahogy a középkorban voltak, most is vannak tévhitek. A tájékozatlanság és a félelem, mint korábban annyiszor, ma is utat tör magának. Pedig ha leépítjük az átoltottságot, ha felszámoljuk a betegségekkel szembeni védelmet, az oltó orvos helyett a betegség fog kopogtatni az ajtónkon.

Az alaptalan aggodalmak eloszlatására tegyünk fel néhány – a laikusok számára is érthető – kérdést:
Mi volt a következménye annak, amikor még nem léteztek védőoltások?
Amikor még népbetegség volt a TBC, és áldozatait szedte a feketehimlő?

Csak egyetlen példa. Arany János, a magyar nyelvet leggazdagabban bíró költőnk, nyolc testvérét veszítette el tüdőbajban. Nyolc ártatlan gyermek halála egyetlen családban.

Mára pedig eljutottunk oda, hogy számos betegség, így a TBC vagy a kanyaró csak kivételesen ritka esetekben fordul elő hazánkban. Hála a népegészségügy gondozó és megelőző tevékenységének.

Férjemmel négy gyermeket neveltünk fel. Felelős szülőként én mindig nagy áldásnak tartottam, hogy a betegségekkel való küzdelemben segítségünkre voltak a modern orvostudomány tapasztalatai és eredményei.

Sosem gondoltuk azt, hogy mi okosabbak lehetünk az orvosoknál, hogy több évtized tapasztalatát figyelmen kívül hagyhatnánk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A tudomány az Önök asztala, a gyógyítás az Önök felelőssége. Személyes tapasztalataim pedig az Önök munkáját igazolják.

Hivatali és magánutakon gyakran jártam az elmúlt években Erdélyben, Kárpátalján és Felvidéken. Pár éve folyamatosan kanyarójárvány pusztít ebben a térségben.

Mindez úgy kezdődött, hogy Romániában a szülők tömegesen megtagadták a kanyaró elleni védőoltást, és a megfelelő mennyiségű vakcina sem érkezett meg..

Miután a beoltottság aránya 97%-ról 80% alá esett, tömegesen betegedtek meg a gyerekek. 2016 őszétől Romániában másfél év alatt több mint 12 ezer megbetegedést és ötven halálesetet regisztráltak. Először Temesvár és Arad környékén tombolt legerősebben a kanyaró, közvetlenül a magyar országhatár közelében.

Kárpátalján hasonlóan tragikussá vált a helyzet. Ukrajna területén a tavalyi évben 54 ezren kapták el a kanyarót. És idén az első negyedévben már több mint 30 ezren kapták meg a vírust, köztük 17 ezer gyerek.

Európában itt a legelterjedtebb a kór, amely védőoltás nélkül megfékezhetetlennek tűnik.

Az oltásellenesség miatt újra lábra kapott a járvány nyugaton is. Kelet-Felvidéken, ahol tavaly húsz év után ütötte fel a fejét a sokáig sikeresen visszaszorított kanyaró, kimutatták, hogy az elsőként megbetegedők közül négy személy Nagy-Britanniából érkezett haza.
A többi eset mind hozzájuk kapcsolódott. Több százan lettek betegek tavaly Nagykapos térségében, és a járvány még mindig tart a zempléni hegyek túloldalán.

Ha a 2016-ban kitört járvány szerbiai híreit is felidézzük, ahol szintén több ezres megbetegedést okozott a vírus, akkor hálával gondolhatunk a magyar egészségügyi dolgozók munkájára.

Nálunk, köszönhetően a hatékony védőoltásnak, alig pár tucat, elszigetelt és behurcolt esetet regisztráltak. Járvány nem ütötte fel a fejét, mert a magyar orvosok és a védőnői hálózat megelőzte a bajt, és magasan, 98% körül tartja a magyar társadalom beoltottsági szintjét. Köszönet érte.

Tisztelt Orvosok!

Önök, akik a mai továbbképzésre eljöttek, hogy tudásuk legjavát megosszák egymással, egy ország egészségének megőrzését szolgálják.

Hivatásuk, hogy Semmelweis Ignác nyomdokain haladva megakadályozzák a bajt, segítsék a gyengélkedőket, és minden Önöktől telhetőt megtegyenek a betegek gyógyítása érdekében.

A védőoltásokkal szembeni ellenkezés visszaszorításához merítsenek erőt Szentgyörgyi Albert szavaiból, aki így fogalmazott: „A tudás és jószándék harcában a tudósnak és tudománynak is ott a helye az élen.” Mert a legfontosabb „a tudomány eredményeinek az életbe való átültetése.”

További munkájukhoz sok sikert kívánok!