HERCZEGH ANITA
Kossuth Rádió – Vasárnapi Újság – 2023.02.19. 06:44:06
Összeállítás: Felmérés készült a Házasság hete eseménysorozat apropóján
Érzelmi biztonságot nyújt, növeli a boldogságérzetet, s ha mindkét fél számára fontos a másik elfogadása, tisztelete, az együtt töltött minőségi idő, a kompromisszumkészség, a szerelem, a humorérzék, no és a munkamegosztás, nos, akkor a házasság valóban életre szóló lehet, derül ki a Kopp Mária Intézet házasság hetére készült felméréséből. A kutatás szerint Magyarországon a most születendő gyermekek csaknem háromnegyedének házasok a szülei. 10 évvel ezelőtt ez valahol 50 százalék körül volt, ami azért is lényeges, mert stabil párkapcsolat, jól működő házasság hiánya nélkül a gyermekek is szenvednek. De mi történik akkor, hogyha valamilyen tragédia miatt hullik szét az addig működő világ? Herczegh Anitát, a Covid-árvákat támogató Regőczi István Alapítvány elnökét Horváth Ágnes kérdezte.
– A Regőczi Alapítvány munkája során, vagy akár a Covid időszaka alatt szembesült avval, hogy micsoda ereje lehet a házasság kötelékének? Amire aztán nyilván egy család nagyon erős köteléke is épül.
– Nagyon sok családot személyesen felkerestünk. Természetesen csak a töredékét, hiszen most már körülbelül 1600 gyermekről tudunk, aki a Covid miatt árva vagy félárva lett, ez nagyjából 800 családot jelent, és ez a 800 család, ez nyolcszázféle történet. Az mégis egyformán elmondható, hogy azoknál a családoknál, ahol egy jó házasság és ebből fakadóan egy szerető nagy család volt jelen a gyermekek és a szülők életében, a tragédia bekövetkezése után is egy összetartó, segítő közeget jelentett, és egyértelmű, hogy ezek a családok tudták lelkileg is, anyagilag is könnyebben átvészelni, túlélni ezt a Covid miatt bekövetkezett tragédiát. Tehát én már ugye a tragédia után találkoztam velük, és az a támogatás, segítőkészség, hogy itt vagyunk mellettetek, és az anyós is rendszeresen jön és főz az unokáknak és bevásárol nekik, vagy az elhunytnak a testvére, mint sógor, sógornő, tehát ez a jól működő házasság, ez tényleg mondható az, hogy a síron túl is működik.
– Ez azt jelenti tulajdonképpen, hogy amikor megköttetik egy házasság, az ember lehet, hogy nincs is tudatában annak, hogy hány ember sorsát köti össze tulajdonképpen, és ideális esetben egy nagyon erős közösséget, nagy családokat és össze kell, hogy kössön.
– Igen, és ez nagyon sokat tud segíteni a hétköznapokban, az ünnep napokban, a problémák, a nehézségek tényleg nagyon sokfélék. Függ az életkorától a kisgyermeknek, függ a gyermekek számától, függ a család anyagi helyzetétől, akár a lakóhelytől vagy a lakhatási körülményektől. Nagyon sok esetben a családfenntartót veszítették el a családok és adott esetben az édesanya otthon volt a gyerekekkel, és vissza kellett térni a munka világába. Itt elsősorban ugye anyagi nehézségek jelentkeztek, de van olyan, ahol a várandós kismama hunyt el, és az édesapa maradt ott a kisgyermekkel, a bébivel esetleg, akit szerencsére sikerült megmenteni. Tehát nyilván, ahol egy erős családi kötelék van, ahol összetartanak a tagok, ott mindenféle problémára segítséget tudnak előbb-utóbb találni.
– Mit gondol, hogy fel lehet készülni a házasság elején ezekre a problémákra? Ugye, amikor 2 ember örök hűséget esküszik egymásnak, azt gondolom, hogy azért általában hisznek abban, hogy tényleg ez egy életen át ki kell, hogy tartson is. Nyilván nagyon nagy a szeretet, illetve a szerelem, tehát ott kell, hogy legyen ez a szeretetmag, de kell más is? Hogy aztán, ha akár váratlanul jön egy ilyen nagyon nagy tragédia, akkor is kitartsanak.
– Azt gondolom, hogy egy jó minta, amit otthon lát az ember a szüleinél, az sokat segíthet. Tehát hogyha a gyermek úgy nő föl, hogy észre sem veszi, de folyamatosan tanúja a szülei házasságának és annak, hogy ők megbeszélik a problémákat, hogy beszélik meg, elhallgatják, ellássák, tabusítják, vagy természetes része a nehézség adott esetben, és a nehézségen túllendülés, ebből lehet szerintem leginkább tanulni. Talán ez az, ami leginkább fölkészít.
– Talán elárulhatjuk, hogy Áder János volt köztársasági elnökkel közel 40 éve házasok.
– Jövőre lesz a 40. évfordulónk.
– Azt így visszapillantva látja, mert talán ott, akkor, amikor benne van az ember, nem is gondolja, de hogyha visszatekint, akkor talán látja, hogy mi az, ami már megvolt az elején, amiért 4 évtizeden keresztül hát kívülről láthatóan nagyon párhuzamosan, nagyon egymás mellett, nagyon alázatosan, 4 gyereket nevelve, illetve felnevelve már idáig el tudták vinni ezt a kapcsolatot? Mi volt ott a szereteten, szerelmen túl vagy azon felől is?
– Talán ebben is segített minket az, hogy mind a kettőnk szülei jó házasságban éltek. Sajnos apósomat nem ismertem, mert fiatalon elhunyt, még 3 évvel a megismerkedésünk előtt, de egy jó mintát hoztunk otthonról. Más jellegű családból származunk, a férjem lényegében első generációs értelmiségi, én meg, nekem még a, nem tudom, ükapám és bíró volt. Tehát mást hozunk talán, gondolták sokan otthonról, amikor mi összeházasodtunk. De soha értékrendben semmiféle különbség a 2 család között nem volt. Tehát emiatt azért nem is volt konfliktus vagy probléma. Anyósom műveltsége nem maradt el a szüleimétől, nagyon olvasott, tájékozott, művelt asszony volt, és főként, ami fontos, hogy az értékrend mind a 2 családban teljesen ugyanaz volt. Úgyhogy nagyon jól megvoltunk, és a mai napig a testvéremmel, a férjem testvérével, az ő gyerekeikkel nagyon jó barátságban vannak a mi gyerekeink, a családi ünnepségeket kimondottan szeretjük és várjuk, tehát nem az van, hogy jaj már megint. És mondhatom azt, hogy tényleg nagyon összetartó családból származunk mind a ketten, a sokadik unokatestvért is számon tartjuk és segítjük, ha éppen úgy adódik. Úgyhogy azt kell, hogy mondjam, hogy különösebb konfliktusok vagy krízishelyzetek vagy fordulópontok nem voltak, hogy nagyon megrázta volna, vagy próbára tette volna ezt a kapcsolatot. Remélem, nem is lesznek továbbiakban sem.- Nem tudom, hogy az édesanyjával beszélgetett-e arról, hogy mondjuk milyen egy feleség vagy egy családanya szerepköre. De hát azért, ha nem is voltak próbatételek, nagyon alázatosan kellett kísérnie a férjét, nem?
– Az alázatos szót, azt nem biztos, hogy választanám, és hát édesanyámmal sem beszélgettem így kimondottan, de hát láttam, hogy ő hogyan élt és mit tartott fontosnak, és igazából nagyon hasonló. Még ha az életünk másképp is alakult, de ugyanúgy, kicsit hátralépve támogatta a férjét, édesapámat, és neki ez természetes volt, és soha nem érezte úgy, hogy ez lemondás lenne, és ha nem is éreztette, hogy most valamiről lemondott volna, pedig háttérbe lépve volt egy erős bástya ebben a kapocsban és ebben a családban. És meg kell, hogy mondjam, hogy én sem éreztem úgy, hogy bármiféle önfeladás vagy lemondás lett volna az én életemben. Én ezt így tartottam jónak, nekem is, férjemnek is és a családnak is, úgyhogy ebből konfliktus nem volt. Azért én azt sem zárnám ki, hogy adott esetben úgy alakul, hogy a feleség munkája, karrierje lép előtérbe is válik fontosabbá, és akkor a férj lép háttérbe. Én ezt teljesen természetesnek tartom. Ők maguk döntik el, adott esetben, lehet, hogy egyik évtizedben ez a dominánsabb és a másikban az. Szerintem a jó házasság titka, ha lehet ilyen nagy szavakat használni, az biztos, hogy az egyensúlynak kell lennie. Tehát hogy a 2. fél úgy érezze, hogy ugyanannyit kap a kapcsolattól, mint a másik.
– Mit gondol, hogy miért kell akár egy hét keretében egy több 1000 éve működő intézményt népszerűsíteni itt Európa közepén? Merthogy a Házasság hete tulajdonképpen erről szól.
– Talán azért, mert ugye a bulvárhírekben mindig az a hír, hogy felbomlott, elválnak, az álompár különköltözött, eleve már adott esetben 3 hét együttlét után már kikiáltják az embereket álompárnak. Szerintem az álom pár az néhány évtizedes házasság után mondható el, és ezt kell bemutatni, hogy azzal ellentétben, amit sokszor olvasunk, hogy a szerelem szükségszerűen X év után kihunyt, és olvastam olyan cikkeket is, hogy szinte szégyellheti magát az, aki 10 év elteltével még mindig a házastársa mellett van, hiszen az önmagát is meg a társát is becsapja, mert a szerelem már az szükségképpen elmúlt, és ez egy hamis együttlét, és ezeket a sugalmazott hazugságokat én szeretném megcáfolni. És nyilván a szervezők, akik bemutatnak házasság arcait, akik hitelesen tudják bemutatni azt, hogy igenis, évtizedek múltán a szeretet ugyanolyan erős tud lenni, a több évtizedes együttlét ezt inkább megerősíti, nem pedig enyhíti vagy csökkenti. Tehát amikor az elmúlt 40 évért szeretem a társamat, a gyerekeimért szeretem, ahogy ővelük bánik, ahogy őket szereti, ahogy őket együtt elindítottuk az útjukra, és most már az unokáinkkal közös programokat töltünk. Én nagyon sok jól működő házasságot látok a környezetemben, és remélem, hogy a gyermekeim is látják ezt a sok jól működő házasságot, és ők is hasonlóképpen sikeresen tudnak évtizedekig együtt maradni. Beszélgettem olyan arab világból származó hölggyel, aki elmesélte, hogy szintén harmincegynéhány éve együtt van a férjével, és ez egy megrendezett házasság volt, tehát nem ők választották a párjukat, hanem a szülők. Ennek ellenére ő boldogan mondta, hogy ez egy jól működő házasság. Nem tudom megítélni, hogy ez mennyire tipikus vagy mennyire kivételes kapcsolat, de azt biztosan elmondhatom, hogy a házasság sajnos azért működik kevésbé jól napjainkban, mert sokkal önzőbbek vagyunk. Tehát nap mint nap azt halljuk, olvassuk, hogy énidő, magamat meg akarom valósítani, és régebben talán fontosabb volt az, hogy mi, hogy a mi családunk, hogy a gyerekeink, tehát, hogy nem énközpontú volt a mindennapi élet, hanem az, hogy mi közösen haladjunk, hogy mi mindannyian a családban jól érezzük magunkat, hogy mi ketten összetartozunk és támogatjuk egymást, tehát sokkal több minden szólt, a miről és kevesebb az énről. Hiszen az én magam boldogulása is nagyon sok szállal kötődik a körülöttem lévők boldogságához. Tehát én nem hiszek abban, hogy én magam boldog lehetek úgy, hogyha a körülöttem lévők, a közelemben lévők boldogtalanok.
– Herceg Anitát, a Covid-árvákat támogató Regőczi István Alapítvány elnökét Horváth Ágnes kérdezte.
Szereplők: Herczegh Anita, elnök, Regőczi István Alapítvány